Az ekszplójtéjsöntől a méjnstrímig

Mindenek elött,azt le kell szögezni,hogy minden rendező valahol irigyli ezt a két örültet a szabadszelleműségük,bevállalóságuk,és önzőségük végett,mert ki merne ennyire elmenni saját zsanerjeik teljesen öncélű és az önkielégülést totális centrumban tartó rajongói részletességgel való predeztinálásába?

Quentin Tarantino megitélése egyre inkább egy fejvakarásos-mérlegelős hezitálás,aminek a végén mindig kultikus megfogalmazás jut érvényre,mert bekell látnunk amiben ő benne van az szinte már automatikusan kultusz státuszba lép.Ez így van most is. -Felesleges elveszni a részletekben,de ez nagy részt a nem csekély számú elvakult tifosai miatt van így,de kérdés,hogy a félisten-pozició által megrészegült és már-már tudatos imidzs rombolásba torkolló karrierjét,szubkulturális monolitja képes lesz a végtelenségig elhomályosítani és az egyre szétesőbb és semmitmondó alkotásait az említett ranggal felvértezni-.

A 'Halálbiztos' a fent írottak,tökéletes és egyenes végeredménye.Mind emellett a film lényegi funkciója a Grindhouse-kultúra számára való emlékállítás,rajongói és gyermekded szeretet kinyílvánítása és valahol népszerűsítése is és talán egyfajta ismeret-terjesztő jellegű promotálása.Nem elhanyagolva a film,Tarantino legapróbb kis-hülyeségeinek kivitelezésére,szétragozására is szolgál,amely nyílvánvalóan a már említett maszturbatív hajlamok kiélése miatt nyert létjogosultságot.

Ezért is kell kétszer 40 perben kb 10 picsa-gyatyás,basznivaló hülye-leány halál-unlamas,borzasztó fárasztó,idióta semmitmondó,céltalan fecsegését végíg hallgatni ami rendkívűl törekeszik a természetességre(ahogy azt már megszokgattuk),de jelen esetben ennek pont az inverzére fordul az első perctől erőltetett hatást kelt és természetességre való törekedés pillanatok alatt válik nevetségessé és dől dúgába.Quentin csak pillanatokra villantja meg oroszlán körmeit,de akkor attól koldulunk.Az első negyven perc végig szenvedtével,az eddig dögunalmas és már leírt rendező,a mindezidáig legkegyetlenebb és leglényegretörőbb arcát mutatja meg a nagyérdeműnek.Hiába tudtuk,hogy a rengeteg pofázásnak és nihilizmusnak,késeltető és feszültség fokozó hatása volt,de ebben a mértékben a c-vitamin is káros,mindenesetre a szendergésből felriadva ellenállhatatlanul a néző a tudatára hozza,-legnagyobb örömünkre-az előadás elkezdődött!

Az ember óriási vehemenciával vágyik az akcióra,és a rendező munkásság ismerve tudja,hogy meg is fogja kapni,sőt.Tarantino pályafutása legkegyetlenebb és legzsigeribb darálását hozza,az ember a várva várt akció után,ami minden várakozáson túl mutat a brutalitásával és eredendő gonoszságával,szinte émelyeg a látottaktól és egy kicsit saját magától is."És ez az a vonatkozás amiben Quentin Tarantino-nak nincsen párja",ahogy a néző érzelmeivel játszik,ahogy a kedélyállapotát,hangulatát gombnyomásszerűen tudja változtani,valószínüleg ezért fogja tudni majd eladni kb 10 év múlva is a hong-kong-i leszámolós filmek saját 5 órás újragondolását,saját maga az afrikai származású hong-kong-i maffai-vezér és Michael Madsen női mellékszereplésével megkoronázva.

Az egyértelmű csúcspont után jön a történet szempontjából a Tarantino-féle tipikus hibátlan miniméter pontos szál-elvarrások,és ismét egy lánybojban találjuk magunkat,csak ezúttal a csajok sem olyan jók és a duma marad ugyan az a szarrágás,bennünk viszont egy minimális tolerancia kialakult feléjük,az ímént látott felkavaró és felemelő kockák láttán.Az iszonyat-szörnyű szájtépés után,most nehezebben indúl be a film és nem is éri el az első durvulós rész szintjét már.De találkozunk ismét egy Tarantino-zsánerrel,az országút közepén egyeztető két csaj Butch és Marcellus Wallace piros golyós jelenetét idézi vissza,amikor is arról van szó mi fog történni mégsem tudunk rájönni.Végül a második véres rész,inkább a Grindhouse-filmek mércéjét üti meg,nem az elözőét.Valamilyen szinten megkönnyebülünk,hogy vége a filmnek,és egyszerre lesz úrrá rajtunk egy kisebb düh,a mozi megtekintésésnek hiábavalósága miatt,de nem tudjuk kiverni a fejünkból a látottakat.

Egy szó mint ezer,ez a film unikum,borzalmasan unalmas,egy sztár-rendező hobortjainak és szórakozásának a tárgya,de valami megfoghatalan mégis van a filmben,mind képi világában,a hangulatáról,kisugárzásáról nem is beszélve,és ezt leginkább az első felére értve.

Mindenesetre Quentin Tarantino még mindig az egyik legnagyobb tehetség perpillanat,de szépen apránként amit ő művel már pazarlásank is minősíthető.Egyenlőre csak a néző jár rosszul,már aki...

Robert Rodriguez az ő darabját,nem a saját stílús jegyeinek kábúlatában forgatta,hanem inkább a rá és társára jellemző "mindig azt csinálok amit akarok"attitűd szellemiségében.A Terrorbolgyó szerzőének hatalma által átlépi drasztikusan korlátolt lehetőségeit és funkciójában is megváltozik,szórakoztat és küldetés tudattal szabadúl rá a számára szűz területekre és a gyanútlan nézőknek is új horizontokat nyújt,avagy a szarnál nem jobb a rossz sem,tanúlságával.

A Terrorbolgyó,alkotója érinthetelenségét hírdeti és egy kinyilatkozás ami a filmipart szólítja intenzív fellációra.Mindez természetesen rendkívűl a felszín alatt hordozva,végig kimondatlanúl.A két film közül egyértelműen ez köti le jobban a nézőt,és kicsal egyfajta morbid kiváncsiságot is belőle,mert érdeklődve figyel egy olyan filmet amit ez elött a harmadik másodpercben kikapcsolt.A Terrorbolygó tudatos direktsége egy olyan bájt kölcsönöz a filmnek,ami szerethetővé és elfogadhatóvá teszi.Sok a gusztustalan rész a filmben de ezek mind a stílus követelményeknek tesznek szolgai szinten eleget,utólag összeségében egy felüdülés a film a mai skizofrénthriller-gusztustalanvígjáték-számítogépesfantasy-klónok-tinihorrorok végelláthatalan tengerében,ezekkel szemben a Terrorbolygó bátran és nyíltan felvállava a hibáit és azok felerősítésére és kifigurázására építkezve szorakozást nyújt nem pedig csak időtöltést,nem mellékesen az eltérő indítatásukról.(PÉNZ)

A film a zombie és mutáns horroroknak ad egy bestof jellegű csokrot,nem kis slasher mellékízzel amit a vágó és szúró szerszámok felvonultatásával érhetünk tetten.Horror filmek összes eszköztárával találkozunk,a patakokban hömpölygő kifogyhatalan véráradattal amit filmes körökben a gore kifejezéssel illetnek,egy újabb alműfaj üdvözölhetünk,de igazából felesleges is ezt részletezni.

Megjelennek az apoklapitkusuk/utópiszikus filmek hatásai is mondjuk a Madmax harmadik része nyakonöntve a Cannibal Holocaust másodikjával.De ez az óriási kavalkád lehet,hogy zavarossá teszi a filmet de a nézőt szórakoztatja,aki az eseményekbe teljesen belefeledkezve,erőteljes áttéléssel szurkol megmaradt ember csoportnak miközben ki is mosolygja magát,ahogy záporoznak rá komolytalannál komolytalanabb jelenetek.

 A Terrorbolgyó felsorolt filmek elött ragyógóan tiszteleg,a nagyvilág elé viszi őket és csúcspontot ad nekik,mert stílusán belül egy húzós tempójú,"izgalmas",látványos,és a stílus követelményeknek a legutolsó kritériumig megfelelő,remek művet ad,és egy pillanat erejéig,a fél világból zombie horror-fant csinál.

Mindemmellett dicsérendő a szándék amit e két jóember véghez vitt,ténylegesen rájuk vall,és egyszersmind űdítő jellegű a jelenség,de poénnak és egyszeri alkalomnak tényleg ütős,-de ez főleg Tarantinora igaz- lassanként valamit a józan ítélőképesség által felállított értékek alapján is kellene villantani...Összeségében üdvözlöm ez a két alkotás megszületését elíndító elhatározást.